LEHET-E EDZÉS NÉLKÜL BAJNOKSÁGOT NYERNI A MEGYEI II. OSZTÁLYBAN? 

Erre a kérdésre kerestem a választ, mikor megnéztem a Zala Megyei II. osztály déli csoportjában az elmúlt két hétvégén kettő mérkőzést. Először az 5. fordulóban a Felsőrajk(1. hely → 1. hely) – Páka VMSE (3. hely → 5. hely) meccset néztem meg. Köztudott, hogy a Felsőrajk SE csapatának tagjai nem nagyon edzenek, de 4 mérkőzés után 3 győzelemmel és 1 döntetlennel az 1. helyen álltak. Vajon győznek-e a rutinos játékosokból álló pákai csapat ellen? Igen, gyakorlatilag „legázolták” őket. Már a 25. percben 4-0 volt eredmény. A pákaiak szépítő gólja a mérkőzés végén esett, így a végeredmény 4-1 lett a hazaiak javára.

MI VOLT A TITKA A NAGYARÁNYÚ GYŐZELEMNEK?

• Egy magabiztos, rutinos kapus.
• Egy jól helyezkedő, jól fejelő hátvédsor.
• Sokat futó, támadásban és védekezésben is egyaránt aktív középpályás játékosok.
• Egy lendületes, mélységből induló, jó napot kifogó csatár.

Hogy lényeges tényező volt-e, hogy milyen volt az erőnléte a győztes csapatnak?  NEM. A rutin, a pontos passzok, a ügyes helyezkedések, a jól eltalált lövések már az első félidőben „lelkileg földbe döngölték” a rutinos, képzett játékosokból álló pákaiakat. Elég motivációs bázis volt a négy gól előny a bágyadtan mozgó ellenfél ellen.

Ennek a győzelemnek a fényében érdekes volt megnézni a következő meccset, melyen szintén hazai pályán játszott a Felsőrajk SE (1. hely → 2. hely)  a Letenye SE (4. hely → 3. hely) ellen. A letenyeiek csapata kevésbé rutinos, de lendületes fiatal játékosokból állt, akik – úgy tudom – heti 2-3 foglakozással (edzéssel, edzőmérkőzéssel)  készülnek a hétvégi bajnoki meccsekre.

Vajon a tapasztalat, a rutin felül tud kerekedni a lendület, a fittség felett? Az első félidő kiegyenlített játékot hozott. (1-1 volt az eredmény a 1. félidőben.) A második játékrészben viszont a görcsösség, a rosszul eltalált lövések, a szövegelés volt jellemző a hazaiak játékára, míg a letenyeiek továbbra is lendületbe maradtak. Ennek a 2. félidő elején már meg is lett az eredménye: gólt rúgtak. Hiába próbálkoztak a hazaiak az egyenlítéssel, de az egyre inkább rájuk telepedő fáradtság rossz döntéseket és kivitelezéseket szült.

MI VOLT AZ OKA A VERESÉGNEK?

• A hátvédek együttműködése nem működött.
• A középpályások elfáradtak a 2. félidőben.
• A csatárok az elmozgó játék, gyors mélységi beindulások, helycserék helyett a pozíciós („egyhelyben ácsorgós”), kispasszos játékot erőltették. Lövéseik rendre célt tévesztettek vagy erőtlenek voltak.
• A széleken nem volt hatékony a játék.
• Néhány ember mentálisan szétesett. A hibákkal foglalkoztak, és nem annak kijavításával.

Ezek a hibák – természetesen – tipikusak az olyan csapatoknál, ahol nincs meg a megfelelő nagyságú gólkülönbség, és elfogy az erő a lendületesebb (még bizakodó) ellenfél nyomásának hatására.

Térjünk vissza az eredeti kérdésre: „LEHET-E EDZÉS NÉLKÜL BAJNOKSÁGOT NYERNI?”

A „szomorú”  válaszom az, hogy IGEN!

Megyei szinten, ahol a csapatok játékosainak heti átlagos edzéslátogatottsága – saját tapasztalatom szerint – 0,5 és 1,5 között (!) van, SOKKAL FONTOSABB A RUTIN, A JÁTÉKOS KORÁBBI MÉRKŐZÉSTAPASZTALATA, GYORSASÁGA, LÖVŐTECHNIKÁJA rendszeres edzéslátogatottság nélkül, mint a képzetlen, rutintalan játékosok jó vagy kiváló edzettségi állapota. Az ilyen küzdelmeknél fontos, hogy a rutinos csapat minél előbb gólt (több gólt)szerezzen, hogy a második félidőben ne legyen „gólkényszere”, illetve az ellenfélnek „megcsapolja” a motivációs bázisát, lelkesedését.

Ebből az állításomból egyenesen következik, hogy EGY CSAPAT EREDMÉNYESSÉGÉT ELSŐSORBAN A MENEDZSELÉS, ÉS MÁSODSORBAN AZ EDZŐI MUNKA HATÁROZZA MEG.

Ha mindkettő magas szintű, akkor elkerülhetetlen a siker!