Az első két fordulóban aratott győzelmek után egy picit megnyugodtunk. Talán túlságosan is! Ráadásul jól sikerült a héten a felkészülés. Sőt kedden csúcsot döntöttünk: 13-an (!) voltak edzésen! Csütörtökön is 10 fő edzett. Kedden a védekezés volt a fő oktatási/gyakorlási anyag, csütörtökön pedig a bedobás- és szögletvariációkat gyakoroltuk rogyásig. Aztán jött a szombati bajnoki mérkőzés! Már az első félidőben több góllal is vezethetett volna az ellenfél, ha a kapusunk nem véd olyan jól. Egyszerűen „szétfutottak bennünket: a párbajokat sorra megnyerték, lendületesek voltak, gyorsabban reagáltak az adott játékhelyzetekre. Aztán ahogy fogyott az energia, úgy nőtt a reklamálások száma. Bár a 86. percben 3:2 volt az eredmény a hazai pályán játszó ellenfél javára, de 2 hatalmas egyéni hiba (cselezés hátul, helyezkedés a pontrúgásnál) „megadta a kegyelemdöfést”. Ha japánok lettünk volna, akkor úgy fogalmaznék, hogy harakirit követtünk el! Sajnos kikaptunk 5:2-re.

A hibák (a vereség) okát alapvetően a játékosok fittségi szintjében látom. A fáradtság alapvetően lelassította a döntési helyzetekben a feladatmegoldásokat, amelyek nagyon sokszor nem voltak eredményesek. Az edzéseken megbeszélt szituációkat, bedobás- és szögletvariációkat, helyezkedési módokat hirtelen elfelejtették a fiúk. „Érdekes” volt látni, hogy az ellenfél vezetése esetén néhány játékos milyen lelketlenül vagy éppen ingerülten - motivációs bázisát elveszítve - viselkedett.

Mi a megoldás ilyen esetben? Edzés! Edzés! Edzés!
Rá kell venni a játékosokat, hogy továbbra is járjanak el edzésre. Sok-sok gyakorlás és ismétlés! Újra át kell venni az alapjáték elemeit, a védekezés főbb lépéseit, a rögzített helyzetek figuráit! És BÍZTATNI KELL ŐKET!