Miután a hét elején a vezetőség megköszönte a munkámat – érdekes módon – megnyugodtam. Én egy olyan típusú ember vagyok, akit nagyon tud bántani a sikertelenség. Most, hogy megszűnt a stressz forrása, – függetlenül attól, hogy elvesztettem az edzői állásomat, – megszűnt a probléma is.

Természetesen a rendszeres írást folytatom a honlapomon, függetlenül attól, hogy nincs felnőtt csapatom. Tervezem, hogy az amatőr csapatok részére összeállított oktatási és gyakorlási anyagomat szerkesztett formába rendezem, és közzéteszem. Hátha valaki hasznosítani tud belőle néhány dolgot. 

Azt viszont nem tagadom, hogy „bujkált bennem a kisördög”, vajon mit játszanak a fiúk a hétvégén. Nyernek? Kikapnak? Mi változik meg?

Hogy kívántam-e, hogy kikapjanak? Gelsei mezbe öltözött Woodoo-babákat szurkáltam 100-as szögekkel?  NEM. Sőt, nem tagadom több játékos is a szívemhez nőtt szorgalma, a munkához való hozzáállása, személyisége miatt. Ők voltak azok, akik rendszeresen edzettek, meccsre jöttek függetlenül attól, hogy kisebb-nagyobb sérüléseik és problémáik voltak, tették a dolgukat. EZEK A FIÚK MEGÉRDEMLIK A SIKEREKET!

Aztán ma reggel az Interneten olvastam: BAGOLA – GELSE 1:2. Tehát megvan az első győzelem. A volt elnököm ült le a kispadra, és nagyon jó munkát végzett. A részleteket nem tudom a mérkőzésről, de volt egy meglepetés faktor: az összeállításban a kezdők között volt egy olyan játékos, aki bár nagyon jó képességekkel rendelkezik, de egyetlen egy edzésen sem volt nálam. Már felmerült a neve, hogy kupameccsen kellene játszania, de nekem az az elvem, ha valaki ifjúsági játékos létére egyetlen felnőtt edzésen se jelenik meg, akkor nincs helye még a cserék között sem, nemhogy a kezdők között. Inkább játszunk kevesebben! De a tehetséges ifjúsági játékosok edzésmoráljáról már eleget írtam, és nem akarok ezzel untatni senkit. Bár az is előfordulhatott, hogy az én személyem zavarta őket, és azért nem jöttek. Az elkövetkezendő időszakban bizonyára kiderül. Mindenesetre volt elnököm lépése eredményes volt, és az edzőt  - ebben a sikeréhes időszakban - alapvetően csak ez minősíti.

Viszont ezentúl nincs szándékomban egykori csapatomat rendszeresen elemezni. Természetesen eredményeiket figyelemmel követem, és drukkolok nekik, hogy ne a kiesés ellen kelljen küzdeniük.

A jövőben az amatőr focival, a környékbeli megyei csapatok meccseivel kapcsolatos  érdekesnek, hasznosnak vélt gondolataimat szeretném megosztani a kíváncsiskodókkal, és ahogy említettem az elején, a megyeifocibelulrol.hu honlapomon pedig a szakmai anyagok tárházát folyamatosan bővítem olyan edzésvázlatokkal, edzésgyakorlatokkal, amelyek a megyei, amatőr csapatok feltételeihez, körülményeihez adekvát módon igazodik, és remélhetőleg megkönnyíti edzőkollégáim munkáját.

És végezetül hadd ajánljam minden olvasómnak, edzőnek és focistának a Queen együttes „Show must go on” című dalának néhány sorát.

„…
Olcsó díszlet,
Itt zajlik életünk.
Taps és fények,
Álmunk és végzetünk.

Évre év,
Míg megfakul a szó,
És elvész,
mit kerestünk.

Másik hős jön,
Más bűn, és más kaland.
Kulisszák mélyén,
Döntik el sorsunkat.

Mégse hagyd,
És soha fel ne add,
Tiéd a közönség.

Show must go on!
Show must go on!
…
Nem számít ami volt,
Te őrizd a mosolyt,
Vár rád a show!

Úhh... nem menekülsz,
Hisz visz a tűz.
Az álmod egyre űz,
Amíg csak élsz!

Jöjj hát és játsz!”