Szakmai berkekben rengetegszer elhangzik az, hogyha jó csapatot akarsz, SZEREZZ EGY JÓ KAPUST! És ez teljes mértékben igaz is.
Az elmúlt hetekben a mérkőzéseken főleg a kapusokat figyeltem. Nem véletlenül, hiszen a teljesítményük nagymértékben meghatározzák a csapatuk eredményességét. Az előző blogjaimban már többször is írtam arról, hogy egy csapatot könnyebb megtanítani védekezni, mint támadni. De azt „elfelejtettem” mondani, hogy ezt alapvetően csak a mezőnyjátékosok védekezésére értettem. Egy kapust felnőtt korában – heti egy-két edzésen – NEM LEHET MEGTANÍTANI VÉDENI. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a heti két edzés alapvetően nem kapusedzés. (Az nem kapusedzés, hogy a játékosok támadás-befejezéseket végeznek, és a végén kapura lőnek vagy fejelnek.) Ezekkel az edzésekkel talán (?) szinten lehet tartani egy megfelelő képességekkel rendelkező kapust.
Egy megyei csapat önbizalmát alapvetően meghatározza a kapuban lévő játékosuk tudása. Az elmúlt bajnokságban rengeteg potyagólt kaptunk, főleg a mérkőzés elején, és az alapvetően meghatározta a mérkőzés kimenetelét. Az ellenfél lágy előreívelésénél is már a félelem ült ki a játékosaim arcára, hogy hol köt ki a labda. Ilyen érzéssel nem lehet hatékonyan focizni. Nem is beszélve arról, hogy milyen önbizalommal avatkozhat játékba egy ilyen kapus, aki retteg attól, hogy újra hibázni fog, és őt szidja majd a saját rokonsága is.
A jó kapusokból – mint a jó csatárokból is – általában hiány van. Van egy jó hírem: EGY JÓ KAPUST KÖNNYEBB KINEVELNI, MINT EGY GÓLVÁGÓ CSATÁRT, mivel a védés „egyéni sportág”! Csak egy szakmailag felkészült edzőre, kapusedzőre van szükség, és rengeteg gyakorlásra, amit célszerű minél fiatalabb korban elkezdeni.
Tehát a „Szerezz egy jó kapust!” problémára két jó megoldás van: vagy IGAZOLUNK (jó pénzért) vagy KINEVELÜNK egy kapust.
Az IGAZOLÁS nem is olyan egyszerű dolog, hiszen egyrészt általában a lakókörnyezetben kevés az 1 hektárra jutó, jó képességű kapusok száma, másrészt kiváló üzleti érzékük van a kapusoknak, és elég„borsos áron” lehet hozzájuk jutni.
A másik megfontolandó kérdés, hogy egy bajnokság megnyerésére törő csapat, hány jó kapust igazoljon. Mi van, ha a drága pénzen megszerzett kapus megsérül, – ennek nem is kicsi az esélye – és csak egy tapasztalan ifi kapus van helyette. Nagy valószínűséggel elszállnak a bajnoki remények. Viszont, ha egy kiváló és egy jó képességű kapusunk van, akkor hogyan kéne menedzselnünk őket? Van-e elég pénz arra, hogy egy jó képességű hálóőr a kispadon csücsüljön a megyei osztályban? Szabad-e kockáztatni váltott védéssel, hogy pontokat vesszen egy csapat, amikor van egy kiváló kapusa? A kevés meccsel rendelkező kapus formája vajon mennyire eshet vissza? Ha van pénz, akkor nincs gond! Ha kevés van, akkor egy edző simán megbukhat egy rossz kapuscsere miatt.
Ezért nem is kétséges, hogy a KAPUSNEVELÉS egy nagyon hasznos dolog, és szerintem ez lehet a hosszú távú igazi megoldás. Vagy az egyesületen belül kell megoldani, ha van rá alkalmas edző, vagy egy bizonyos körzeten belül – egyesületeknek egymással összefogva – kapusedzőt kell alkalmazniuk, kapusiskolát kell működtetniük. Ide az ügyes, jó atlétikus alapokkal és labdaérzékkel rendelkező, lelkes gyerekek járhatnának. (Ha „ravasz” az egyesület, akkor szervezheti az egészet úgy, hogy a kapusedző költségeit a gyerekek szülei örömmel ki is fizessék.) Az viszont, fontos figyelembe venni, hogy egy egyesületből azonos korosztályban két kapusnál ne legyen több, mert akkor nem lesz hol védenie a fiataloknak. Csapat nélkül nehéz kapust kinevelni.
A felnőtt kapusoknál fontos a formában tartás. Ezért az igényes egyesületeknél fontos a plusz kapusedzések megszervezése, ahol a felnőtt és az ifjúsági (érettebb serdülő) kapusok vesznek részt. Nem szabad a kapusedzést a mezőnyjátékosok edzésével egy időben megtartani. (Ugyanis nem lesz kapus a különböző gyakorlatokhoz.) Ha a szervezés, utazás máshogy nem engedi, akkor inkább a „normál” edzés előtt legyen a kapusok felkészítése, ügyelve a terhelés nagyságára. Én általában hetente egyszer a felnőtt csapat edzése előtt egy órával szoktam tartani egy 45 perces kapusedzést. A másik megoldás, ha igényes a kapus, akkor rendszeresen eljárhat egy NB-s profi kapusedzőhöz, aki gondoskodik a megfelelő képzésről, gyakorlásról.
Végezetül hadd fejezzem ki minden elismerésemet a kapusoknak, akik a védővonal utolsó „katonái”. Nem véletlenül teljesen más egy kapus lelkiállapota a mérkőzés alatt, mint egy mezőnyjátékosnak. A HÁLÓŐR NEM HIBÁZHAT. Hányszor láttunk már olyant, hogy a támadók hatalmas gólhelyzetek hagynak ki egy meccsen többször is, rosszul passzolnak, lukat rúgnak. Ezek a hibák közvetlenül nem jelentik azt, hogy a csapat kikap, csak éppen nem szerez gólt. De a kapus, ha egy kicsit is hibázik, akkor abból a helyzetből nagy valószínűséggel gól születik. Ezért ez a felelősség, ez a koncentráció rendkívüli módon „megcsapolja” a kapusok idegrendszerét. Ezért nagyon fontos, hogy POZITÍV ENERGIÁT KELL FELÉJÜK KÖZVETÍTENI, BIZTATNI, BUZDÍTANI KELL ŐKET.
