A JÁTÉKHELYZET, más néven JÁTÉKSZITUÁCIÓ a játék, a mérkőzés egy aktuális állapota. Ezt a körül­ményt alapvetően a két csapat játékosainak és a labdának a helyzete, illetve mozgása, cselekvése határozza meg a játéktéren, illetve annak bizonyos területein. 

Továbbá a konkrét játékhelyzeteket jellemezhetik még a játé­kosok általános és speciális tulajdonságai, aktuális (energetikai, egészségügyi, mentális stb.) állapotuk és egyéb külső tényezők (a pálya talaja, az idő­járás, a mérkőzés jellege, tétje, a nézők, szurkolók létszáma, viselkedése stb.), amelyek figyelembevétele a játékszituációk mélyebb vizsgálatát teszik lehetővé.

A JÁTÉKHELYZETET úgy is lehet értelmezni, hogy két fontos (a kiindulási és a befe­je­ző) állapot közötti folyamat. Hogy melyik ez a két állapot, azt a játékszituációt vizsgáló, elemző vagy gyakorol­tató személy, szak­ember, edző dönti el. A kiindulási helyzethez célként lehet hozzárendelni egy másik állapotot (célállapotot). A két lényeges szituációt a feladatok „útvonalai” kötik össze. Ez az „út” lehet a kapus­kirú­gás­tól a félpályán átvezetett labdá­ig tartó cselek­vés­sor, vagy a félpályától indított támadásvezetés kapura lövéssel, góllal befejezve. De lehet a kapus­kirúgástól a saját térfélen eladott labdá­ig tartó tevékeny­ségek sora, vagy a félpályától indított jobboldali támadásvezetés sikertelen beadással befejezve. Egy játékhelyzet befejeződ­het a célállapot elérésével vagy egy negatív állapottal (a feladat elrontásával, a labda eladá­sá­val).

A JÁTÉKHELYZETET döntéselméleti, problémamegoldás-elméleti szempontból nevezhet­jük problémának, probléma­helyzetnek is.